A tél varázslatos időszak, amelyet a költészet is gyakran megörökít. A hófödte tájak, a csendes esték és a fagyos reggelek inspirációt adnak a legszebb alkotásokhoz. Ha szereted az irodalmat, ezek a téli versek biztosan elvarázsolnak.
Téli versek (ugorj a kívánt versre kattintással):
Petőfi Sándor – A puszta, télen
Benedek Elek – Téli estékSárosi Árpád – Fehér asszony: a tél
József Attila – Téli éjszaka
Ady Endre – A hatalmas Tél
Téli versek, melyeket muszáj megismerned
A következő összeállítás tíz olyan költeményt tartalmaz, amely a tél hangulatát és szépségét ragadja meg. Ezek a versek nemcsak a hideg évszak hangulatát adják vissza, hanem érzelmeket, emlékeket és pillanatokat is közvetítenek. Engedd, hogy a szavak magukkal ragadjanak és érezd a tél varázsát minden sorban. Következzenek a legszebb téli versek!
Petőfi Sándor – A puszta, télen
Hej, mostan puszta ám igazán a puszta!
Mert az az ősz olyan gondatlan rosz gazda;
Amit a kikelet
És a nyár gyüjtöget,
Ez nagy könnyelmüen mind elfecséreli,
A sok kincsnek a tél csak hült helyét leli.
Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,
S a dalos madarak
Mind elnémultanak,
Nem szól a harsogó haris a fű közűl,
Még csak egy kicsiny kis prücsök sem hegedűl.
Mint befagyott tenger, olyan a sík határ,
Alant röpül a nap, mint a fáradt madár,
Vagy hogy rövidlátó
Már öregkorától,
S le kell hajolnia, hogy valamit lásson…
Igy sem igen sokat lát a pusztaságon.
Üres most a halászkunyhó és a csőszház;
Csendesek a tanyák, a jószág benn szénáz;
Mikor vályú elé
Hajtják estefelé,
Egy-egy bozontos bús tinó el-elbődül,
Jobb szeretne inni kinn a tó vizébül.
Leveles dohányát a béres leveszi
A gerendáról, és a küszöbre teszi,
Megvágja nagyjábul;
S a csizmaszárábul
Pipát húz ki, rátölt, és lomhán szipákol,
S oda-odanéz: nem üres-e a jászol?
De még a csárdák is ugyancsak hallgatnak,
Csaplár és csaplárné nagyokat alhatnak,
Mert a pince kulcsát
Akár elhajítsák,
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.
Most uralkodnak a szelek, a viharok,
Egyik fönn a légben magasan kavarog,
Másik alant nyargal
Szikrázó haraggal,
Szikrázik alatta a hó, mint a tűzkő,
A harmadik velök birkozni szemközt jő.
Alkonyat felé ha fáradtan elűlnek,
A rónára halvány ködök telepűlnek,
S csak félig mutatják
A betyár alakját,
Kit éji szállásra prüsszögve visz a ló…
Háta mögött farkas, feje fölött holló.
Mint kiűzött király országa széléről,
Visszapillant a nap a föld pereméről,
Visszanéz még egyszer
Mérges tekintettel,
S mire elér a szeme a tulsó határra,
Leesik fejéről véres koronája.
Pest, 1848. január
Benedek Elek – Téli esték
Óh, szép téli esték, mikor a tűz pattog
A vén kandallóban,
Minden esték között a legszebbek vagytok
Gyermekkorom óta.
Hát még amióta hozzátok vénültem,
Fejem dér üté meg…
Nagy fiúk, nagy lányok, unokák körülöttem.
Hogy szeretlek téged!
Órák hosszat ülök kandalló tövében,
Lobognak a lángok,
S egy-egy tündérmesét, mit hallottam régen,
Elé-elérántok.
S amint én csüngöttem édes apám ajkán,
Mikor gyermek voltam,
Amint a mese volt altató dajkám,
Épp úgy van az mostan.
Óh, szép téli esték, ti most is az vagytok,
Mik egykor valátok,
Öreg kandallóban a tűz most is pattog,
Lobognak a lángok.
Mesemondó esték, ti nem változátok,
Csupán a személyek…
Akkor apám mesélt, emlékét áldjátok!
Mostan én mesélek…
Sárosi Árpád – Fehér asszony: a tél
Kiül toronyra, riadt háztetőre,
Széjjel terittet szemfedőt, előre
Juhászodik, remeg minden faloldal.
Fehér asszony kacérkodik a holddal.
Trónját disziti millió jégtüje,
Feljajdul tánchoz orkánhegedüje.
Betör az akkord, nyugalmat sodorván:
Paloták selymén, kunyhók árva rongyán.
Utak mérföldjét vad hajszával méri,
Átok, nyomor, romlás vádlón kiséri,
Terád vadászik ember, kósza vadra,
Halál-farsangján: mámoráldozatra.
József Attila – Téli éjszaka
Légy fegyelmezett!
A nyár
ellobbant már.
A széles, szenes göröngyök felett
egy kevés könnyű hamu remeg.
Csendes vidék.
A lég
finom üvegét
megkarcolja pár hegyes cserjeág.
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstrongy – valami szalag –
csüng keményen a bokor oldalán,
mert annyi mosoly, ölelés fönnakad
a világ ág-bogán.
A távolban a bütykös vén hegyek,
mint elnehezült kezek,
meg-megrebbenve tartogatják
az alkonyi tüzet,
a párolgó tanyát,
völgy kerek csöndjét, pihegő mohát.
Hazatér a földmíves. Nehéz,
minden tagja a földre néz.
Cammog vállán a megrepedt kapa,
vérzik a nyele, vérzik a vasa.
Mintha a létből ballagna haza
egyre nehezebb tagjaival,
egyre nehezebb szerszámaival.
Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst,
szikrázó csillagaival.
A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve
lassudad harangkondulás.
És mintha a szív örökről-örökre
állna s valami más,
talán a táj lüktetne, nem az elmulás.
Mintha a téli éj, a téli ég, a téli érc
volna harang
s nyelve a föld, a kovácsolt föld, a lengő nehéz.
S a szív a hang.
Csengés emléke száll. Az elme hallja:
Üllőt csapott a tél, hogy megvasalja
a pántos égbolt lógó ajtaját,
melyen a gyümölcs, a búza, fény és szalma,
csak dőlt a nyáron át.
Tündöklik, mint a gondolat maga,
a téli éjszaka.
Ezüst sötétség némasága
holdat lakatol a világra.
A hideg űrön holló repül át
s a csönd kihűl. Hallod-e, csont, a csöndet?
Összekoccannak a molekulák.
Milyen vitrinben csillognak
ily téli éjszakák?
A fagyra tőrt emel az ág
s a pusztaság
fekete sóhaja lebben – –
varjucsapat ing-leng a ködben.
Téli éjszaka. Benne,
mint külön kis téli éj,
egy tehervonat a síkságra ér.
Füstjében, tengve
egy ölnyi végtelenbe,
keringenek, kihúnynak csillagok.
A teherkocsik fagyos tetején,
mint kis egérke, surran át a fény,
a téli éjszaka fénye.
A városok fölött
a tél még gőzölög.
De villogó vágányokon,
városba fut a kék fagyon
a sárga éjszaka fénye.
A városban felüti műhelyét,
gyártja a kínok szúró fegyverét
a merev éjszaka fénye.
A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép a lábára a tél…
Hol a homályból előhajol
egy rozsdalevelű fa,
mérem a téli éjszakát.
Mint birtokát
a tulajdonosa.
1932. december
Ady Endre – A hatalmas Tél
Törvénye van a Nyárnak
S nincs törvénye a Télnek:
Nyáron némák a faluk,
Télen pedig kótyagosak,
Összevissza beszélnek.
Fázón átüzengetnek,
Jéggel, hóval borítva:
»Hé, szomszéd, most mondja meg,
Szeretem a más titkait,
Van-e valami titka?«
És szólnak, üzengetnek
A kis faluk így télen.
Szeretik egymást nagyon
S hófedeles házaikat
Ki-kitárják kevélyen.
És mindent elárulnak
A hó alatt a falvak:
A kis falusi erőt,
A sok mihaszna életet
S a nagy téli hatalmat.
S ha jön a Nyár, szégyenli,
Hogy megbotlott, megcsetlett:
Nyáron néma a falu,
Titoktartó s az emberek
Dolgoznak és szeretnek.
Dolgoznak és szeretnek,
Némán, izzadva, félve
És százszor szent titkaik,
Melyeket megszentelt a Nyár,
Bedobálják a Télbe.
Babits Mihály – Az előkelő tél
Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél…
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörü Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.
Aki rápillant ablakára,
fehér apácák végtelen
meneteit véli vonulni,
s ki boltbul az utcára lép,
lágy-fehér könnyek ostromolják
kemény csomagjait s szivét.
Estefelé kitisztul néha,
a csillagok kilátszanak
s mint gyermekek állunk alélva
egy nagy karácsonyfa alatt,
amelynek ágát föl nem érjük,
de gyertyás fénye ránk sajog:
gyertyásan és csufolva néznek
a karácsonyi csillagok.
1934. dec.
Salamon Ernő – Tél
Halott tél ringat januárt, a tél megint csak megtalált,
üres gyomrunk ma sem zabált.
Kezünk fejszét nem foghatott, se tollal nem dolgozhatott,
se meleg kesztyűt nem kapott.
Lábunkon rongyos a cipő, fagyot ujjak ideje jő,
esős időre fagy idő.
Mindegy: ősz lenget lombokat, vagy nyár méla kolompokat,
nekünk nem hord csak gondokat.
Csönd üli meg a kerteket, valaki… messze… nevetett.
Itten? Csak őrült lehetett.
1933.
Mikszáth Kálmán – A megfagyott madárka
Szép, szép, de kegyetlen a tél,
Halál jár a fagy képibe;
Szegény madár, mit szenvedtél,
Mig holtan estél le ide.
Itt fekszel a hótakarón,
Kis szived nem dobog többé!
De megtaláltunk s jóakarón,
Sírt ásunk a bokrok közzé.
Koporsód egy dobozka lesz,
Gyapottal majd kibélelem.
A túlvilági pihenés…
Édesebb ily puha helyen.
Három vörösbegy jött eddig,
Ha morzsát szórtam; Istenem;
A sírban fekszik az egyik:
Most már kettő lesz csak jelen.
Látogass el télen a Kisdióba!
Valódi téli kikapcsolódásra vágysz? Akkor látogass el a Kisdió Vendégházba, amely felejthetetlen élményt nyújt a fagyos évszakban is. Mutatjuk miért érdemes a Kisdió mellett dönteni!
- Állatbarát szállóhely: Nehéz gondoskodni kedvenced szállásáról a nyaralásod alatt? Nem szívesen hagyod otthon cicád? Semmi gond, a Kisdió Vendégház macska- és kutyabarát üdülőhely. Ráadásul ingyen hozhatod kedvenced!
- 2 hálószoba 2 fürdőszoba: A Kisdió Vendégházban két zárható, szeparált hálószoba található, kényelmes, nagy méretű francia ágyakkal. Illetve a közösségi térben további 2 férőhelyes kanapéágy használható.
- 6 férőhely: Szálláshelyünkön összesen 6 férőhely van, így akár nagyobb baráti társasággal is megszállhatsz vendégházunkban.
- Villámgyors WiFi kapcsolat: Elérhető vezeték nélküli internet (WiFi) a vendégházban. A gyors sebességű, megbízható internet alkalmas munkához, videó és filmnézéshez.
- Kiváló felszereltség: A Kisdió Vendégházban az alábbiakat találod meg: nagyméretű hűtőszekrény, mélyhűtő vízforraló, indukciós sütőlap, mikrohullámú sütő, étkészlet, evőeszközök, poharak, mosogatógép, mosógép, ágynemű, környezetbarát napelemes energiaforrás, tál a kiskedvenceknek és ruhatároló szekrények.
- Ingyenes, zárt parkoló: A Kisdió Vendégház saját, ingyenes parkolóval rendelkezik, ahol akár 3 gépjármű is elférhet. A vendégház előtti utca szakaszon ingyenes a parkolás.
- Óriási, saját zárt kert: Szívesen pihennél este saját kertedben? Szeretnéd, hogy a gyerekek biztonságban játszhassanak egy zárt kertben? Örülnél, ha nem csak számodra, de kutyád részére is élvezetes lenne a nyaralás? Vendégházunk biztonságos, saját kerttel rendelkezik!